Nagyon szeretem a lekvárt! Ha lekvár, akkor nekem barack. Az erdei is nagyon jó, az a mélylila, egyszerűen szemet gyönyörködtető. Számomra túl tömény, de a paleo flódnimba karácsonykor hiányzott a megfelelő szilvalekvár, és mióta gesztenyelisztet is van hol vennem, abba szívesen tennék paleo-baracklekvárt. Szerencsére elég ritkán áhítom az ilyen édességeket, de a családomnak, akik az én konyhámból esznek és nem olyan elhivatottak, szeretnék minél kisebb kárt okozni az egészségében.
Nem győződtem meg affelől, hogy létezik paleo lekvár. Tavaly életemben először lekvárokat főztem. Szilvát, és barackot. A szilva híg lett, a barack meg nekem édes. Elég tudatlan voltam hozzá, hogy mindenbe tegyek cukrot. A férjemnek, meg a nem paleo szemléletű fogyasztóknak ízlett, csak hát én nem ettem belőle.
Sokmindent lehet olvasni a neten. Amit magyarul, és angolul olvastam, az nem mindig fedte egymást. A paleo égisze alatt vannak keményvonalas, és egészen megengedő követők is. Dióhéjban, a következőkre jutottam:
- a gyorsan felszívódó szénhidrát nem barátja a májunknak (se).
- A gyümölcs már alapból is csak kis mennyiségben lenne megengedhető, nemhogy ilyen tömény formában, mint pl. lekvár, vagy akár aszalvány. Ezeket csak egész csínyán lehet fogyasztani.
- A lekvárkészítéskor hozzáadott cukor elhagyása, vagy a klasszikus fehércukor pótlása valami kevésbbé kártékonnyal (pl. méz, xilit stb.) jobb, de nem a legjobb. (Ráadásul a xilit hasmenést is okoz legtöbbünknél.)
- A magas hőfok a gyümölcsben található, emésztést támogató emzimek gyilkosa, azaz újfent csak terhet ró a szervezetünkre.
Teszem hozzá: SZERINTEM! A kísérleteimet megosztom majd veletek.
A legértelmesebb összefoglalók, és linkek a témában:
Paleovital
Lénárt Gitta blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése